Tücsök – mint minden ló – imádja a dinnyét. Hűvös, édes leves, amit ki lehet lefetyelni az etetőből, és a héja szintén felséges. Roppan, enyhén savanykás izű. Szóval kitűnő csemege pacikának – bármikor a nap folyamán. Igen ám, csakhogy a dinnyehéjat kicsit nehézkes kienni az etetőből, vagy ha leesik a földre, le kell hajolni érte, és sok esetben szénás, vagy még rosszabb, ha homokos lesz. Úgyhogy Tücsök, mikor kiette a dinnye édesebb belét, ránk néz, és ráutaló gesztussal (dinnyére, majd ránk, majd újra a dinnyére néz) jelzi, hogy segitsünk neki. Ekkor mi emberek kézbe vesszük az összecsócsált dinnyehéját, ellentartunk, Tücsök pedig arisztokratikusan harap egy-egy roppanósat és eleszegeti a maradékot.
Az ő fejében a dinnye valószinűleg egyenlő az édes, roppanós, emberi segitséggel fogyasztható élelemmel.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése