Buddha-csikó

Esedékessé vált csikó meglátogatása az internátusban, július első hétvégéjén. Számitottam rá, mégis készületlenül ért, hogy mennyit nőtt. Gyakorlatilag magasabb az anyjánál, bár egydimenziós, szélessége még nincs. De méginkább a természetével lepett meg.
Csikó ménesben van, jelenleg közel negyven egy- és kétéves kancacsikókkal vegyesen. Igy elég nehéz volt a karám széléről átlátni a csapat dinamikáját, és kontaktust találni vele. A második napon végül nyomon tudtuk követni, ahogyan kiválik a társai közül és lassan elindul felénk (vagy a vizhez), majd odaáll az istálló ajtóhoz, ahol gyülekeztünk. A csikó moccanatlanul tűrte, ahogy négyen gyömöszköltük, vakargattuk, lábait emelgettünk, minden lehetséges módon megpróbátuk kibillenteni megszokott gesztuskörnyezetéből, de ő hosszú időn keresztül csak állt és tűrte. Nem csip-kedett, mozgott, Buddha-türelemmel fogadta, ami jár neki.
Azzal magyaráztam, hogy még mindig emlékezik, vagy legalábbis ismerős szagot érez, talán a mozdulatok ismerőssége sejlik fel, ahogy hozzányúlok, ahogy megérintem, annak a módja.