Tücsök lovam megint visszabillent kekec állapotjába, nem figyel rám, jobban mondva rám sem hederít. Ilyenkor régebbi történetekkel vigasztalom magam. Egyik legkedvesebb reakciója jópár évvel ezelőttről:
Szoros munka után hosszabb ideig távol voltam, mikor visszatértem, szorongva vártam, hogy újra előveszi régi játékát (meglát, hátat fordit, elfelé lépdel, majd szólitásra megáll, trágyáz egyet, hátranéz), de nem: pacika kiválik lótársai közül, hatalmas lendülettel elindul felém a nagy, füves karámban, én megdöbbenve állok egy helyben. Elhalad mellettem, majd jópár méter után, mikor érzékeli, hogy nem megyek vele, megáll, meglepetten hátranéz, és egész nézéséből ordít a kérdés: hát Te meg mit csinálsz? Nem megyünk dolgozni?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése