Amikor a lónak hiányzik...

Tücsök lovam megint visszabillent kekec állapotjába, nem figyel rám, jobban mondva rám sem hederít. Ilyenkor régebbi történetekkel vigasztalom magam. Egyik legkedvesebb reakciója jópár évvel ezelőttről:
Szoros munka után hosszabb ideig távol voltam, mikor visszatértem, szorongva vártam, hogy újra előveszi régi játékát (meglát, hátat fordit, elfelé lépdel, majd szólitásra megáll, trágyáz egyet, hátranéz), de nem: pacika kiválik lótársai közül, hatalmas lendülettel elindul felém a nagy, füves karámban, én megdöbbenve állok egy helyben. Elhalad mellettem, majd jópár méter után, mikor érzékeli, hogy nem megyek vele, megáll, meglepetten hátranéz, és egész nézéséből ordít a kérdés: hát Te meg mit csinálsz? Nem megyünk dolgozni?

Baráti nógatás?

Csikót internátusba adtuk a messzi zalai dombság lankái közé. Ebből adódóan csak ritkán tudjuk látogatni, a legutóbbi áprilisban esett meg. Elérzékenyülten próbáltam felvenni vele a kapcsolatot, a jóindulatú lovász biztatott, hogy biztos emlékszik rám, hiszen nem húzodozik annyira. Referenciaközege természetesen már a többi húsz csikótárs. Mondták van barátnője is, Amazon.
Rengeteg és gyönyörű képeket készitettünk róla, és utólag fedeztünk fel kettőt, ami más-más napon és helyszinen készült (egyik az istálló előtt, a másik bent), viszont ugyanazt a jelenetet ábrázolta. A második esetben az egész jelenetet rögzitettük, de akkor ott helyben sem értettük pontosan a motivációkat: csikónk heverészik, és egy másik csikó (akit Amazonnak azonositottam be) mellé áll, mellső lábát ráhelyezi a fekvő csikóra, kicsit előre-hátra mozgatja, majd odébbáll. Egy kis idő múlva csikónk feltápászkodik.

Nyitottság

Visszafogott pacikánk az elmúlt pár hétben nagyon kommunikatív lett. Valószínűleg korábban is próbálta magát megértetni, és mivel eredménytelennek ítélte, arra jutott, hogy jobban jár, ha megismerkedik a ragadozó kétlábúak gesztusnyelvével.
Például nagyon néz. Korábban is adta jelét, hogy tudja, jelen vagyok, de ennyire erőteljesnek nem éreztem. Moccanatlanul kíséri mozdulataimat, ahogy ténykedek körülötte. Szagolgat és hozzám nyomja az orrát. Kifejezetten ráutaló a magatartása, ha nem találja jól megszolgált répadesszertjét az etetőben.
Ahogy látom, lótársak felé is nyitott. Karámbeli heréltbarátját lendületesen közelíti, összeszagol vele, bökdösi, szagolgatja. Ragaszkodik hozzá, bár az üldözi az itatótól és a szénától.

Jó lenne tudni, hogy pontosan mi idézte elő ezt a változást, meddig tart és hogyan hívható elő újra, ha egyszer elmúlik. ..Lehet, egyszerűen csak jól érzi magát.